Hát emlékezz!

Elfelejtetted ki vagy.

Egykor tudtad ki vagy és tündököltél a fényedben.

A magad örömére elhatároztad, hogy játszani fogsz, hogy tapasztalsz.

Megismered magad másképp is mint ahogy addig ismerted.

Látni akartad, hogy mi mindenre vagy képes.

Színpadot építettél, forgatókönyvet írtál és kerestél szereplőket.

Együtt tanultátok a szöveget, minden sort egyeztettetek.

Eljött a premier, te felöltötted a jelmezt, magadra vetted a szerepet.

Játszani kezdtél. Csodás volt. Elsöprő. Fergeteges, színes.

Magával ragadott a szerep. Többet akartál ebből.

Újabb forgatókönyv fogant. Szédítő volt. Teljesen belemerültél.

Nem akartál már mást, csak játszani és játszani.

Egymás után jöttek a darabok. Újabb és újabb.

Egy idő után elfelejtetted levetni a jelmezt is.

Aztán már nem élvezted annyira a játékot.

Egyik szerepből a másikba rohantál. A forgatókönyvek ismeretlennek tűntek.

Már nem értetted miről szólnak a szerepek. Azt sem tudtad, miért játszol még.

Egyszerűen elfelejtetted, hogy ki vagy.

Elfelejtetted, hogy csak játszol és elfelejtetted élvezni.

Elfelejtetted, hogy nem vagy azonos a szöveggel.

Elfelejtetted, hogy egyetlen sor, egy szó sem te vagy igazából.

Elfelejtetted, hogy nem a jelmez vagy és ha leveted, nem veszítesz semmit.

Elfelejtetted, hogy a többiek is csak a darabot játsszák.

Elfelejtetted, hogy a darabot bármikor átírhatod, a jelmezt levetheted vagy akár ki is sétálhatsz a színházból.

Elfelejtetted, hogy szabad vagy.

Elfelejtetted, hogy ki vagy.

Hát emlékezz!

/ szerző ismeretlen/