A csalâdon belüli, illetve bármely erőszakról legtöbbször a fizikai/testi erőszak jut elsőre eszünkbe. A lelki bántalmazás felett elsiklunk, vagy éppen mi magunk sem vesszük észre.

Miért is gondolná bárki is, hogy szülei kihasználták, bántották mikor soha nem kapott verést, a karácsonyfa alja mindig tele volt ajándékokkal, fizették a tanulmányait, sőt még lakást is kapott. Sokan fele ennyi dolognak örülnének...

Mégis amikor ott áll egy családállítás közepén az apjával szemben, nem az jut eszébe, hogy szeretlek apa és köszönöm...

Hanem mi jut eszébe?

Önző, szemét állat, aki kihasznált, megsemmisített, megerőszakolt, átgázolt rajtam, birtokolt...( ez mind lelki téren, bár már ebben sem olyan biztos..)

És próbálja meggyőzni magát...a születési képletében is benne van hogy tárgyakkal, pénzzel fejezi ki a szeretetet, k...sz..., nehéz gyerekkora volt, amit elért, amit tett az kész csoda, és különbenis én választottam apának...szóval akkor. .. ?

De nem.. nem megy...nem elég hogy nem szereti. Gyűlöli, nem elég hogy gyűlöli nem akarja hogy az apja legyen.

" Meg kellett volna védened, ki kellett volna állnod értem, magadért. Engedned, hogy szárnyaljak, éljek szabadon. De te levágtad a szárnyaimat, szabadság helyett arany kalitkát adtál. Te magad anyukád bábja maradtál, a múltad rabja, és az egódé. Jól játszottad a szegény szerencsétlen én szerepét akit nem szerettek, és ezzel kényszerítetted bele a családod a játékba.

A gyerek előbb utóbb felnő....(ha szerencséje van...).

Már nem akar játékszer lenni, aki a meg nem kapott de annyira áhított feltétel nélküli, vak imádatot adja.

Ha már gyerek nem lehetett, legalább 30 éven túl elkezdi élni a saját életét. Legalábbis próbálja, de a láncok nehezen szakadnak, a felismerések lassan jönnek. Aztám eljut oda, ahonnan kezdtem a családallításhoz . Ott ül és kéri az apai áldást, amit megtagadnak tőle,mert már nem akar apuci "jo kislánya" lenni. Aztán következő alkalommal ott ül és azt kellene mondania szeretlek...

De ő ott ül dacosan, mérgesen, szomorúan, elhagyva...arcán könnyek folynak....nem tudja kimondani...

Ez az egy szó kell az élethez, a forráshoz, az energìához...és ő nem tudja kimondani....

Egy kérdés jön helyette: Hol volt anya? Hogy engedhette?

És a történet kezdődik elölről...

ui.: aztán arra gondol, hogy legalább nincs önámításban, tagadásban, mint a család többi tagja...

Amikor végre valakiben megbízol minden kétség nélkül, végül két lehetséges eredményt kaphatsz:

egy életre szóló barátot

vagy

egy életre szól leckét.

( a szülők az egyik legnagyobb tanítóink...)