Mit ér egy angyal szárnyak nélkül©2020
1. fejezet - A szarnyak
Az angyal ott állt az ablak előtt és nézte a nagy hópelyheket, ahogy szelíden repkedtek a hideg szél hátán.
Eszébe jutott, mikor a szárnyából hullott le néhány toll, focizás közben odafentről. " Raffael mindig jó kis gól passzokat adott. Foci után meg betértek egy pohár nektárra a közeli kávézóba.
Az volt ám a szép idő, micsoda csapat". És boldogság árasztotta el egész lényét.
Aztán megállt a mosogatógép, ő kihúzta a tiszta tányérokkal teli tálcát és elkezdett pakolni.
Lassan eltelt a nap. Már késő este volt mikor ment átöltözni. Egy pillanatra belenézett a tükörbe és szomorúan elmosolyodott. " Hát igen, nem csoda, hogy a saját lányom sem ismert meg múltkor..és ráadásul még azaz idióta maszk is rajtam volt. Ez a fránya sapka meg, ... nyomja a glóriámat...na jó csak a helyet, de akkor is..."
Kilépett az ajtón, a hóesés elállt, érezni lehetett a tél leheletét. Sötét volt, csak a ragyogó csillagok és a fényes Telihold világítottak. Szerette a
Teliholdat. Kiöntötte a tejet Pajkosnak, az utca cicájának, megsimította a hátát, és indult haza.
Már az utcán sétált és ahogy ropogott a friss hó a léptei alatt, újra eszébe jutottak a szárnyak.
" Értem hogy a szárnyakat elvette, de legalább a forró drótot használhatnám. Vagy bánna a fene az egészet, ha Raffael itt lenne... Mi mindent megnyertünk....
Ez aztán a mission impossible... itt egyedül, kapcsolat és szárny nélkül..még James Bondnak is könnyebb volt, legalább a kiképzésére emlékezett...de én, mintha soha nem jártam volna odafent. És a fegyverek? A pajzs, vagy a kard? Nem még az sincs velem, és ráadásul a szerződésből sem kaptam példányt, igy teljesítse az angyal, .. az ember a küldetését."
Aztán megszólalt a telefonja. Sms a banktól, nem tudták levonni a bérleti díjat. " Na tessék még ez is. Legalább pénzelnének...még a táncórákat sem fizettem be."
Ha már a telefon a kezében volt megnézte a FBot, hogy a reggeli írása kapott e tetsziket, vagy megosztást. " Hogyan csináljak ezekkel bármit is vakok és süketek...Kell egy jó marketinges...vagy csak egy jó reklámarc? Ki is most a felkapott celeb? Berki? Vagy inkább valami fehérneműs nő kell, igen és szarnyakkal...Viszont egy web oldal tényleg kellene már.."
Aztán hazaért. Gyerekek rohantak hozzá ilyenkor el sem mozdulhatott mellőlük, amig el nem aludtak, pedig eléggé éhes volt. Na mindegy a férje úgysem egy konyhatündér csak a hűtőből válogathatna, ott meg nincs sok minden. (Nem vásárolt be tegnap.)
Valahogy mégis sikerült kijutnia a konyhába. Elmosogatta a család tányér és evőeszköz készletét, amik ott vártak rá árván a mosogatóban. Közben megkeresett néhány eltűnt lego darabot és bujkáló plüss állatot, vacsorát adott a gyerekeknek, és kivitte a szemetet.
Fürdetés után ott ültek összebújva az ágyban, meséket olvasott. Most épp Lázár Ervin Bab Bercije volt soron. Tegnap már elolvasták, ahogy Bab Berci eldobja az ajándékát, aztán meg az elégedetlen köveset, most meg Rimapénteki Rimai Péntek, a csodapatikus következett. Az angyal mélyen együtt érzett a csodapatikussal. Az ezt követő mese Hú, Fekete Istvántól. Már vagy hatodszorra olvassák a könyvet " Van ízlésük a gyerekeknek" gondolta. Hú épp a széllel beszélget az álmairól, úgy érzi az a valóság mikor szabadon szárnyal, és nem a falak, amik körül veszik. A gyerekek szép lassan elaludtak. Az angyal is elhelyezkedett, átkarolta őket. "Aludnom kéne, legalább ezt a 4 órát, mert hajnali 1kor úgyis jön a hívás." De még nem csukta le a szemét. Nézte a csodálatos gyermekeket. Végtelen hálát és boldogságot érzett, és azt gondolta, hogy végülis csak tudják mit csinálnak oda fent, meg én is tudom, elvégre angyal vagyok... Ahogy csukódtak le a szemei fejében még átsuhant egy gondolat " kinek kellenek azok a szárnyak..." A szárnyak pedig mint puha meleg takaró beborították a két alvó gyermeket.
Hajnali 1kor percre pontosan jött a hívás. Elkezdett írni. Amikor befejezte átolvasta, és azt kérdezte magától..."miért az írás, a mese? ..soha nem írtam..." De választ nem kapott, és nem is volt ideje merengeni rajta, mert megszólalt az ébresztő, 6 óra, itt az ideje felkelni.©2020
Mit ér egy angyal szárnyak nélkül©2020
2. fejezet - Szuletesnap
Az angyal ült az ebédszünetében és nézegette a telefonját. Munkatársa rosszallóan meg is jegyezte, hogy nem tud élni a telefonja nélkül, de nem törődött vele. Ő tudta, hogy nem tartozik a telefon függők táborába. Gyerekek mellett nem tud tervezni, ügyintézni. Már az iskola is emaileket küldözget ellenőrző füzet helyett, mintha mindenki a gmailjét nézegetné nap, mint nap...Szóval most telefonozik. Épp a naptárat nézi. Már december van, és 9en lesz a szülinapja. Hú de régen született... hogy rohan az idő, máskor meg vánszorog...
Nem rég volt a lánya szülinapja. Már 8 éves, kész felnőtt. Egyszerre visszaforog az idő. Látja, ahogy a sokadik terhességi tesztet nézi, ami megint negatív, és sír. Aztán még egy terhességi teszt. Most is sír, pedig ez pozitív. A terhessége nem volt sima ügy. Minden meg volt, ami lehetett hányinger, vizesedés, dagadás, magas vérnyomás. Na és a szülés, hát nem így képzelte. Három napig volt bent a kórházban, a panaszait nem vették komolyan, aztán meg 1 perc alatt betolták a műtőbe. A babát gyorsan kivették, de szó se volt "arany óráról". Gond volt... vérzett, még hozzá nagyon. Este 6kor vitték be, hajnali 1kor hozták ki, tele tűzködve madzagokkal. Ereiben vadonatúj vér folyt. A lányát még 3 napig nem tudta kézbe venni. Azóta is azon gondolkodik, hogy talán egy meetingre kellett felugrania...?
A szülei is megérték a pénzüket. Számukra a szülői támogatás a totális aggódásból és a "nekünk mindent azonnal tudnunk kell" -ből áll. A férjét abban a lelkiállapotban - hogy majdnem egyedül maradt az újszülött lányával - a sárga földig leszidták, mert nem hívta őket azonnal, mikor "szültek". Nemcsoda, hogy rántott hús készítése helyett, inkább a mozifilmekbe menekült, és így a pirítósos kórházi koszton kellett kibírnia. De végül haza jöttek, és már 8 év eltelt. Emily gyönyörű és okos. Táncosnő.
Viszont sem 8 éve, sem 3 éve nem volt fogalma az aranyóráról, a karmáról, anya sebről...stb...
Most már tudja, most már érti, amit érez. Csakhogy, hogy fogja ezt az óriási sebet begyógyítani a lányán?
Hirtelen felriadt. Bejöttek a nővérek. Ránézett az órára, az ebédidő letelt. Felállt és visszament a konyhába.
Mit ér egy angyal szárnyak nélkül©2020
3. fejezet - Hazassagi evfordulo
A tájat hó borította már csak néhány nap választotta el a világot a Karácsonytól. Gyerekek szorgosan nyitogatták az adventi kalendáriumot.
Karácsony elôtt még volt egy, azaz pontosabban két nap amit ünnepelni szoktak.
A férjével 23án találkoztak és 7 évvel később házasoddtak össze. Szóval évfordulójuk volt. 25. és 13. Hosszú idõ. A gyerekek már akár felnõttek is lehetnének ha korábban kezdik.
Visszaemlékezett a megismerkedésükre. Igazábol már 26 -27 éve ismerik egymást. Kondi teremben találkoztak. Ő akkor 10 kgval tõbbet nyomott, úgyhogy minden edzésen 3 melegítõ nadrágban izzadt a lépcsõgépen egy órát. Ezenkívül csak ritkán futottak össze véletlenül az utcán.
Jól emlékszik arra a hideg, kora téli reggelre, amikor a tömött buszon zötyögött a gyár felé, ahol dolgozott. Akkor még 6 órakor kezdtek az irodákban is. Nézett ki az üvegen át a sötét tájra, és a buszról meglátta férjét. Valamilyen megmagyarázhatatlan boldogság, melegség töltötte el és azt kívánta bárcsak találkoznának.
Nem kellett sokáig várnia, hamarosan találkoztak és attól a naptól kezdve mindennap látták egymást.
Az évek teltek. Szülei, nem repdestek a választásától. Apukája a kislányát gazdag orvosnak, ügyvédnek szánta, nem holmi szegény, házasságon kívül született gyereknek. Szóval az apai áldást sose kapta meg a kapcsoltára (másra se nagyon). Akkor még nem tudta, hogy ez jól jönne. Talán akkor boldogan ünnepelnék az évfordulót és nem a válási papírokat küldték volna vissza az ügyvédhez.
Igazából ezt már láthatta az állításokon. A pestin mikor egy teljes átalakulást/ fejlődést játszottal le és a végén a férje sehol sem volt. De Daninal is amikor, választ keresett arra, hogy költözzenek e szét. Durva válasz volt, ne is legyen köze a férjéhez, ne próbáljon neki segíteni vagy beavatkozni. Csak az utolsó volt egy kicsit félrevezető. Mikor Erick jelent meg és kérte hadd próbálja meg újra. Ott fogta férje a lezét, de ő nem igazán akarta ezt a kézfogást. A férje meg nem értette az egészet. De csak most kezdi érteni, talán... Az ő gyermeke lesz, de nem a férjétől? Hát majd kiderül.
Ami biztos, hogy most nncs igazán mit ünnepelni.
Aztán mégis eszébe jutott valami. Igaz, hogy nem szerelmes és már nem akar együtt élni a férjével, de rengeteg mindent köszönhet neki. Itt vannak a gyerekek, csodálatos két kis angyal. A férje nélkül ők nem lennének. Aztán ami talán a legfontosabb, hogy "kiszabadította" a vár tornyából, így szép lassan elkezdhette azt az életet amit szeretne, és nem azt amit a szülei álmodtak neki. Ami igaz az igaz eléggé messze kellett jönni, de megérte. Mindig támogatta, még a hülyeségeit is, még ezt a spirituális maszlagot is, pedig a háta közepére se kívánja. Vele volt és szerette amikor terhesen jobban hasonlított egy elefánthoz. Aztán ott vannak a régi bulik, nyaralások. A gyerekek imádják és férje is imádja őket. A betegsége ellenére keményen dolgozik, előteremti amire szükségük van. Igen sok mindenért hálás a férjének.
Ekkor felállt, felvette kabátját, magáhiz vette a mibilt és a kulcsot . Elsétált a boltba. A képeslapoknál megállt. Ahogy válogatott, halvány mosoly jelent meg az arcán, gondolatban írta azt a hosszú listát, hogy miért hálás a férjének.
Mit ér egy angyal szárnyak nélkül©2020
4. fejezet - Kuldetes vagy szamuzetes
Ott térdel az angyal a mezőben, szemeiből könnyek hullanak és összefont kézzel könyörög. Mellette Nóri, előtte a földön fekszik Apukája és a "Sors"- Dani áll fél lábbal a hátán. A többìek némán figyelnek.
Ő pedig könyörög az életéért, a saját életéért, az Apai áldásért. Apukája hajthatatlan...
Néhány héttel később hazautaztak. Apukája már rákos volt és kezelésekre járt. Úgy tűnt gyógyul.
Tudta, hogy az egész családállítást egy nagy szemfényvesztésnek tartják, de azért elmesélte, hátha a "különleges" állapotára való tekintettel lehet rájuk hatni. Hát nem lehetett. De miért is gondolta...ha a mezőben a lelkével nem sikerült dűlőre jutni, az egojával miért sikerülne?
Milyen érdekes? Most hogy felidézi, ő már akkor elbúcsúzott Apukájától amikor kiderült, hogy rákos. Gyönyörű álom volt.
Aztán meg, ahogy a kezelés haladt, Apukája egyre jobban lett, testvére viszont kezdte nem jól érezni magát. Már korábban is voltak panaszai, de aztán októberben kiderült, hogy műteni kell. Ez az amit a családállítás úgy emleget, hogy gyermeki "hűség". Annyira szereti a szûlőjét, hogy átakarja venni a feladarait, a sorsát, akár meg is hal helyette csakhogy megmentse. Pedig ha tudnák...itt is érvényes, hogy foglalkozzon mindenki a saját dolgával
Aztán úgy alakult, hogy Apukája hirtelen rosszabul lett és meghalt. Ő nem volt ott. Ugyan 1 hónappal előtte még találkoztak, de nem köszönt el.
Jó lenne egy állítás, legalább elköszönni. Vajon az áldás kérdést másképp látja már Apukája? Lehet azt is megkapná.
Jaj ne... nyilalt belé hirtelen egy rossz gondolat. Mi van ha nem is küldetésbe van, hanem száműzetésbe? Mi van ha a szárnyai, a pajzsa, a kardja a glóriája azért nincs vele mert elvették a büntetés részeként? Mi van ha száműzetésben van, és ezért nem emlékszik, ezért nincs meg a szerződés? Mi van ha azért nem kaphatott Apai áldást, mert meg van tiltva? Ezekre a gondolatokra megrémült. Mit követhetett el?
Abba hagyta a gépelést, kattintgatást, másolást, beillesztést, megosztást. Lógó szárnyakkal indult az ágyba. Bebújt a két gyerek közé és egy könnycseppel a szemében elaludt.
Mit ér egy angyal szárnyak nélkül©2020
5. fejezet - Kinemmondott szavak
Sötét éjszaka van. Még a Holdat és a csillagokat is felhők takarják. A ház csendes, csak néha- néha lehet hallani az alsó szomszéd horkolását. Mindenki alszik. A gyerek szobában világít a földgömb. A nappaliban pedig a számítógép. Az angyal most ott ül előtte és gépel, aztán kattint, másol, beilleszt, megoszt, elküld.
Egy kicsit fázik és eszébe jutnak a szárnyak. Gyönyörű, hatalmas, hófehér szárnyak. Milyen jól tudták melegíteni... Na de mindegy most nincsenek, talán a thermosztátot kellene átállítani, vagy egy harmadik pulcsit felvenni.
Aztán átolvassa az újabb írását és újra elgondolkodik. Kinek írja ezeket tulajdonképpen? Abban teljesen egyetért magával, hogy nem a barátainak, nem a férjének, húgának. Milyen érdekes...Azt hinnéd, hogy legalább a barátaid, a családod, tanítóid támogatnak, ha valami újba kezdesz.
Nem, nem arra a támogatásra gondolt ami heves fejbólintgatásokkal és hamis dícséretekkel jár. Egyszerűen csak őszinteséget szeretett volna és kimondott szavakat. Nincs rosszabb egy megválaszolatlan kérdésnél, vagy az úgy teszünk mintha semmi nem történt volna dolognál. Ezt már kiskorában is nehezen viselte. Ha valami balhé volt otthon 1-2 napig síri csend telepedett a házra, aztán mintha misem történt volna ugyanúgy folytatódott minden. Ha meg beszélni próbált egyszerűen süket fülekre talált, hatalmas falakba ütközött.
A megválaszolatlan kérdés meg az idegeire tud menni... ha már egyszer nyíltan, őszintén kérdez, miért olyan nehéz válaszolni? Nem kifogásokat mondani,meg talánokat...hanem a választ. Aztán emiatt születnek a feltételezések, azokból meg a félreértések, sértődések. Pedig mennyi mindent megspórólhatnánk... Félnek, hogy nem bírja elviselni az őszinteséget? Majd megbírkózik vele, mégis csak angyal! Itt volt például a verse...nem inkább hagyjuk... azért a vers az jó volt
" Jössz-e velem?
Szelek szárnyán repülni,
Hűs habokba megmártózni,
Tűz mellett melegedni,
Csillagokba elmerülni?
Akarsz-e?
Karjaimban megpihenni,
Csókjaimtól részegülni,
Ölembe elmerülni
Akarsz-e?
Gyere velem!
Szelek szárnyán repülni,
Hűs habokba megmártózni,
Tűz mellett melegedni,
Csillagokba elmerülni;
És eggyé válni a végtelennel.
Jössz-e velem? "
Meg itt vannak a messengeren elküldött web oldalak. Legalább annyit írnának vissza, hogy mi ez? Ez baromság, stb.. Nem, semmi. De már tudja, ez is válasz, talán beszédesebb a szónál, vagy csak feltételezget? Mindegy...igazából nem nekik készül.
De akkor kinek?
Mit ér egy angyal szárnyak nélkül©2020
6 fejezet - Tanitok es tanitasok
Szombaton volt egy online tanfolyama, persze gyerekek mellett nem bírta végig hallgatni. Vasárnap 4 részletben végre sikerült. Angyalokról szólt, és sok minden más is szóba került.
Már többször hallotta a spiritualis szövegekben, hogy minden és mindenki a tanítónk. Szüleink, párunk, gyerekeink, rokonság, barátok, főnök...
Ez alkalommal komolyabban vette ezt a mondatot és tudatosan figyelt.
Lánya például hetek óta egyhuzamban ugyanazt a "slágert" hallgatja. Mit is énekelnek? Life is a video game, we could be in love,life does not care, I just wanna be right here, we can rule the ocean, we can rule the world , ..let the beat set you free, give everything what you got and dance all your worries away, .life is a game and love is the name
Hát akár egy rövid összefoglalója is lehetne néhány tanfolyamnak, a mostról, ami minden benned van, a félelmek elengedéséről, a teljes, feltétel nélküli önátadásról, a szeretetről.
Következő tanítója a férje. Mióta ismerik egymást a filmek szerelmese. Képes 3-4 filmet megnézni együltő helyében. Kiskorában filmek jelentették neki a menedéket, szóval érthető. Épp a Mátrix trilógia volt terítéken Mátrixot még sz angyal is szerette. Úgy döntött megnézi ő is, de mikor..? Több órás film és akkor mi lesz a meditácìókkal, az írással..
És akkor jöttek a gyerekek. Mi az a film? Hadd nézzük meg! Nem, persze hogy nem nézhetik meg, de mivel nagyon is sok mondanivalója ezért az összefoglalóját megkereste és együtt megnézték. Ahogy nézték egyre nagyobb mosoly ragyogott az arcán és hála a szívében. Megspórolt 6 óra tévézést és az arcába kapta egyenesen kecmec, színes díszítések nélkül tömören a lényeget, hogy miről is szól az út.
Keressuk a választ a mire, aztán a miértre, a célra.
Ott van az ok okozat, a karma, a döntés illúziója. Keressuk az okokat, amit csak magunkban találhatunk meg. A fejlődésünkkel ego is fejlődik, már csak ő az ellenségünk. Rájövönk a döntéseink a kulcsok. Aztán ott állunk a spirituális út közepén az illúzióink romjain a semmiben. Saját tudatunk fogjai vagyunk nincs ki felé vezető út csak Befelé és visszatérünk a szeretethez. Folytatjuk az utunkat de már nem magunkért, hanem másokért.
A kezdetekkor spiriruális vezetőhöz fordulunk, háritjuk a felelősséget, becsapjuk magunkat, azt halljuk meg amit hallani akarunk.
Az út végére belátjuk mi voltunk az ok, magunk alkottuk az utat, de ez szükségszerű volt. Amikor készenállunk már felelősséget vállalunk a döntéseinkért, az életünkért.
Még lefekvés előtt jegyzetett írt tőszavakkal, hogy a nagy mindennapi rohanásban is emlékezzen a tanításokra.
Éjjel kimászott a gyerekek közül az ágyból. Az ablakon keresztül csak egy csillag ragyogott be, de az fényesen. Átment a kissé hűvös nappaliba, magára vette a második pulóverét, majd letérdelt a kanapé elé. Felnézett az égre, és elkezdte olvasni az Égi utak csillag üzeneteit. Megjelent a felismerés, hogy már több évvel ezelőtt ezt a tanítást is hallotta egy volt munkatársától(most már talán mondhatja barátjának), hogy a csillagokban megtalálhatjuk a választ.... dehát, akkor még nem állt készen...
Mit ér egy angyal szárnyakkal ©2021
2. fejezet - Van meg mit gyakorolni
Mekkora barom vagyok...!" gondolta az angyal, ahogy vizes papírzsebkendővel törölte le 7 éves fia vérző térdét. " Pont ma reggel írtam..."Írd át a tudatalattidat..." és mit csinálok....azt mondom a 7 éves fiamnak, aki mindenre képes, hogy nem tud itt felkanyarodni...( mert hogy tegnap a bokorban kötött ki) ...normális? Na má, hogy elesik... hiszen ezt mondtam neki épp az előbb. Olvasod, érted, le is írod és akkor...és akkor ....Ki is mondta?" A tudás alkalmazás nélkül semmit sem ér. " valami ilyesmi.
Mit tehet ilyenkor az angyal/ emberfia? Próbál javítani...- Anya nem jól mondta, persze, hogy megtudod csinálni. És reméli, hogy holnap ha mást nem is tesz, de legalább a száját befogja.
Aza fránya tudatalatti...
Mégsem olyan könnyű visszarázódni a repülésbe.- gondolja- és szárnyait széttárva elkezdett pedálozni hazafelé.